Last Minute

Barátok, Társak

Képek

Videók

Színház

Életrajz

Diszkográfia

Kapcsolat

Életrajz

1947-ben születtem Budapesten, a háború utáni kavalkádban. Apai ágon egy pesti polgárcsaládból származom, ahol erős zenei hajlamok voltak, míg az anyai szálak Erdélybe vezetnek. Édesapám zeneszerző, zenepedagógus, karmester, koncertező művész volt. A Zeneművészeti Főiskola elismert kamarazene professzora, majd a 70-es évektől operaigazgató.

5-6 éves koromtól tanultam zenét, eredetileg csellistaként kezdtem. A komolyzene mindent vitt abban az időben, de már a gimnáziumban elkezdtünk Radio Luxemburgot és Szabad Európa Rádiót hallgatni. A legendás Pacsirtán, Teenager-Partyk és slágerlisták szóltak minden mennyiségben. A szünetekben Beatles dalokat is játszottunk. Éppen Németh Zoli (Apostol) zongorázott, amikor a szomszéd osztályból átjött megkérdezni egy nagydarab, szemüveges figura, hogy mit csinálunk. Ő volt Presser Gábor, akivel a gimnáziumi évek alatt nagyon jó barátok lettünk.

Nyaranta elmentem játszani különböző bandákba, így gyakran megfordultam a Futurama, Scampolo, Dogs együttesekben. A zenei gimnázium elvégzése után kiderült, hogy csellistaként nem fogok révbe érni, így karmester szerettem volna lenni. Viszont 3 évig nem indult karmester képzés, ezért jelentkeztem az Eötvösre történelem-angol szakra. Az érettségit követő nyarat végigzenéltem a Futuramában, ahol Laux Tibi énekelt. A bátyja, Laux Józsi mondogatta, hogy „ügyes vagy csávókám”, de aztán ennyiben maradtunk. Az egyetem előtt elvittek katonának, de 3 hónap múlva le is szereltek asztmával, ezután a Medicorban kellett dolgoznom.

1967 elején újra összefutottam Laux Józsival, aki egy próbajátékra hívott. Úgy tűnik megfeleltem és február 1-én be is léptem az Omegába. Hamarosan Pressert is levittem az Eötvös klub pincéjébe, majd nem sokkal később jött Kovacsics helyére Molnár Gyuri. Nagyon bejött az új felállás, megindult a szekér. A Táncdalfesztivál országos ismertséget hozott, már nem volt megállás. Ez volt az Omega első aranykora.

1968-ban kétszer is kijutottunk Angliába, itthon a lemezgyárban is új szelek fújtak, jöhettek a lemezek. 1971-ben Presser és Laux elment, jött Ciki. A régi bandákból úgynevezett szupergroupok jöttek létre, akkoriban ez divat volt, lásd Cream, E.L.P., itthon így született az LGT. A változás részben természetes volt, de túlságosan meg volt ideologizálva. Az élet ment tovább, nagyon meg akartuk mutatni, hogy az Omega él, végül a közönség szeretete döntött. Gyorsan összekovácsolódtunk. Az első koncert Prágában volt az új (azóta is változatlan) felállásban, ahol már csak öten voltunk a színpadon.

A 70-es évek közepére új lendületet vettünk, kitaláltuk, hogy ezt exportálni is lehet. Bejártuk egész Európát, de az igazi érdekességet az jelentette, hogy egyaránt játszhattunk az NDK-ban és az NSZK-ban is. Ehhez jött még Nyugat-Berlin, amiért mindig kisebb büntetés járt az ismert politikai okokból, de nem tiltottak le minket. Ilyenkor Benkő és Mecky intézte a raportokat, de viszonylag lojálisak voltak a zenei vezetők, általában tessék-lássék büntetéseket kaptunk.

Ebben az időszakban meghatározó volt a Bellaphon szerződésünk, melynek révén egész Európában ismert lett az Omega. Sok helyen listavezetők voltak az aktuális új lemezeink. Azok az eladási számok ma már hihetetlenek.

Sok felejthetetlen koncert közül kettőt emelnék ki. Az egyik Mainzban egy fesztivál volt, amolyan Sziget elődje Woodstock mintájára, legalább ötvenezer ember előtt, ahol minket is meglepett a fogadtatás és a siker. A másik koncertet a Fabrikban adtuk, ami a legtrendibb helynek számított Hamburgban, egy elhagyott gyár területén. Az ottani nagy közönségsiker mellett komoly szakmai elismeréseket is kaptunk.

Itthon nem játszottunk túl sokat, talán a hosszú távú túlélés egyik záloga is ez lehetett, de a balatoni turné és a Kisstadion mindig eseménynek számított. Általában mindent alárendeltünk a távolabbi céloknak, próbáltunk tudatosan építkezni. A hazai mezőnyből szinte mindenkit elvittünk országos turnéra (Hobo, P. Mobil, Lord, Beatrice, Pokolgép, stb.). A 80-as évek közepén lassult a tempó, amit egyébként egy idő után nem lehetett bírni sem fizikailag, sem művészileg, ekkor már lényegesen kevesebbet koncerteztünk. 1987-ben megbeszéltük, hogy pár év szünetet tartunk.

Ez alkalmat adott arra, hogy másoknak készítsünk lemezeket. Új feladatot jelentett, tetszett a kötetlenség, a változatosság. A rendszerváltás után elkezdett minden a pénzről szólni. Végül 7 év szünet után jöttek a stadion koncertek. 1994 a vihar miatt rendkívül emlékezetes marad. Senki nem mozdult az óriási esőben. A második rész óriásira sikerült, noha voltak technikai hibák a rengeteg víz miatt.

1999-ben minden összejött, minden jól működött, technikailag talán az a csúcs, de egy kicsit sterilebb hangulat volt. 2001-ben azt hiszem az Omega aratta a legnagyobb sikert a hármas koncerten. 2004 után újra mindenki kedvet kapott koncertezni, így játszottuk végig az elmúlt éveket itthon és külföldön. Pályafutásunk megkoronázásaként az 50 éves Omegával egy jubileumi koncertkörutat tervezünk.